Université Bordeaux-3 : Selon le ministère de l'Enseignement supérieur et l'Unef, l'université est entièrement bloquée.
(sudouest.fr)
Hihetetlen, ami itt Franciaországban folyik. Még mindig a nyugdíjreform ellen tüntetnek, de ez már több, mint egy hónapja megy, és hetente jönnek hullámokban a tüntetések. Minden héten, van, hogy többször is. És egyikőjük sem látja be, hogy ennek semmi értelme, az Alsóház már efogadta a törvényt, hamarosan a szenátorok is beleegyeznek - valószínűleg. Ezen a hamarosan, ezen nagy hangsúly van, ugyanis ez egy újabb löketet adott a tüntetőknek.
Mára virradóan rengeteg oktatási intézményt elfoglaltak a tanulók. Nem tudom, hogy milyen okból kifolyólag vonják be magukat ebbe az ügybe, mint már korábban említettem, velünk gimnáziumban közölték, hogy úgyse marad fent ez a nyugdíjrendszer a jelenlegi formájában, mert az elöregedő társadalom miatt mindez tarthatatlan. Nekik nem mondták el ugyanezt? Arra bezzeg figyelmeztetik a gyerekeket, hogy ne rágcsáljanak két étkezés közt, vagy hogy ne egyenek túl sok sósat, édeset, zsírosat, mert elhíznak, de erre nem? Akármennyire is szeretem - mert szeretem - a francia embereket, néha nagyon fura felfogásuk van. Vagy pont az enyém lenne fura, a miénk, magyaroké? Más, azt meg kell hagyni.
Úgyhogy ma nem volt óránk, sem egy megbeszélt találkozó Erasmus ügyben.
Még mindig Franciaországhoz kötődik, de nem teljesen sztrájk ügyben. Nem tudom, hogy ki mennyire követi nyomon, de jelenleg vörös színű riasztás van érvényben itt, a terrorveszély miatt. És ez az egyik legmagasabb fokozat, az egyik legveszélyeztetettebb ország a környéken. Persze az Egyesült Királyság mellett. És tegnap például Peti mentor-keresztanyja olyat mondott, amiből konkrétan kiderült, ő fél a párizsi eseményektől, és nem tanácsolja senkinek a metrózást, meg az Eiffel-tornyot stb. Ez természetesen csak az ő véleménye, de azért jó elgondolkodni rajta, hogy mennyire komoly a fenyegetés, és mennyire veszik komolyan az emberek...
Pár bódé szegélyezi a belépőt a szokásos képeslapokkal, csecsebecsékkel, sőt, nem is gondolnád, hogy Európa legmagasabb dűnéjéhez mész, ugyanis egy egyszerű erdei ösvény visz fel a homokbuckához. Ám, mikor kiérsz a liget mezsgyéjére (höhö), akkor eléd tárul a hatalmas élmény: egy óriási homodűne, amit az egyik oldaláról egy végeláthatatlan erdő szegélyez.
Hogy teljesítsük a tervezett célokat, elmentünk még a Szépművészeti múzeumba is. Persze elsőre a kertje fogott meg minket, hisz egy nagyon kellemes kis udvar volt elrendezve itt. Régen ez a Rohan palota részét képezte, de most több intézménynek ad otthont, így például a polgármesteri hivatalnak is. Az udvar közepén, egy elkerített miniatűr tavacska közepén ott állt egy hatalmas krokofej. Fura, lilás üvegből volt kirakva, ami csillámlott a napsütésben, a fogai hatalmasak voltak, szóval anatómialailag hű krokofej volt, ez engem nagyon lenyűgözött! Csodaszép hely ez a Bordeaux. A múzeum nem túl nagy, nyilván mi sem számítottunk egy Louvre-ra, főleg, hogy egy vidéki kisvárosról van szó. De mégis voltak (ha még csak egy-egy kép erejéig is) híres-neves festők képei, mint akár Delacroix, Redon, Corot, Millet, Matisse... Úgyhogy megérte végignézni a múzeumot.
Miután beszereztük az aláírást, és megtudtuk, hogy a nemzetözi kapcsolatokon csak jövő hétfőn tudjuk elintézni a dolgokat, így bementünk szépen a városba. Most a Pierre-hídon keltünk át. Ám előtte a folyóparton érdekes állatot pillantottunk meg. Először hódnak néztük, de a farka nem olyan volt. Nem lehet patkány sem, mert többször akkora volt. A családja nem messze volt tőle. Mi lehet ez? Már a hídon ballagtunk, mikor megállapítottuk, hogy ha nem sokkal is, de a Garonne ezen szakasza szélesebb, mint Budapesten a Duna. Azt azért hozzá kell tenni, hogy ez az óceánba torkollik, és innen már nincs az messze, szóval eléggé széles is lehet. Ámbár a vize még mindig nem tetszik a dolognak, ugyanis teljesen barna, sárfolyam az egész, sőt, teli van örvényekkel (ostoba az, aki át szeretné úszni), ráadásul még barna trutyi is kavarog a tetején. Lehet szennyvíz. Aucune idée.
szetesen több park is van. Így szokott ez lenni manapság a nagyvárosokban. Az emberek össze vannak zsúfolva a kis lakásokba, netán házakba, de túl sok zöldterület nem esik közel a lakás ajtajához, ezért hát réges-régen úgy döntöttek a városatyák, hogy telepítsün pár parkot a jóembereknek. Bordeaux-ban ilyen ez a Jardin Public. Külön megállója van a C villamosnak, számos busznak, úgyhogy akár még eg közlekedési csomópontként is fel lehet fogni a helyet. Fel is kell, ugyanis rendkívül impozáns aranyozott kapuk őrzik a kert nyugalmát, a körülötte pihenő épületek pazar kinézete és elrendezése méltán bizonyítja, hogy egy egészen kiemelkedő helyről van ám szó.
Érkezésünk után elmentünk egy kicsit vásárolni, de mivel fáradtak voltunk, így nagy városnézésre nem futotta. Azt tegnap délután intéztük el, ugyanis ellátogattunk a Place de la Bourse és környékére. Kifejezetten szép hely, belátni onnan a híres bordeaux-i hidat is, meg a rakpartot is, a Garonne kicsit fura, mert barna színben pompázik, és elég sűrűn hömpölyög. Kicsit olyan, mintha egy sártenger lenne.