Bonsoir !

Kikaptuk életünk első franciaországi dolgozatát. Nekem bejött a számításom, bár végülis pozitívabb lett a visszhangja, mint vártam. Nerval: Sylvie c. művéből kellett elemezni csak úgy egy részletet. Egyébként az egyik legszebb jelenet a műből. Az elemzést most hagyjuk, egy hete írtuk, most kaptuk ki.

Petinek (mit van mit tenni, természetesen) jobb lett, mint az enyém, mert neki 15-ös lett. Sok-sok 15-öst osztott ki a tanár úr, és mindegyikhez hasonló kommentár volt: "Très bien...". Annak ellenére, hogy 20-as listán osztályoznak, a 15-öst megdícsérte. Az enyémre még korábban mondtam, hogy "csak" egy 12-es lesz, de akkor ezt szó-szó rossznak gondoltam. Hát ma kiderült, hogy nem csalt a megérzésem, tényleg 12 lett, viszont nem számít ez olyan rossznak. Fogalmam sincs, hogy milyennek értékeljem a magyar rendszerben, ugyanis nem teljesen megy át szerintem a megfeleltetés, tehát a 12 szerintem korántsem kettes, vagy így... Úgyhogy erről még beszélünk a tanár úrral, viszont tényleg, így megkaptuk az első jegyeinket. :)

Pénteken folytatódik a lista, akkor Manció bácsi dolgozatát ismerjük meg.

Egyébként a nap szenzációja még az, hogy találkoztunk Peti keresztanyjával, vagyis mentorával, vagyis azzal az illetővel, aki vele foglalgozgat itt. Amolyan ajándékbarát. :) Nagyon kedves lányról van szó, kicsit vidéki, kicsit balos, de tényleg nagyon kedves! Egyedül azt sajnálom, hogy messze lakik Bordeaux-tól, így vele az éjszakázások megint nehezebbek lesznek... Viszont az ő barátnője, aki szintén aranyos, csak nagyon nagy szája van, ő bordeaux-i. :)

Bonne nuit.