Létezik itt Franciaországban egy olyan esemény, mely során a látogató ingyenesen tekintheti meg a Világörökséghez tartozó kincseket. Ez, ha nem tévedek egy hétvége erejéig tart. Itt, Bordeaux-ban legalábbis így volt. Szombat és vasárnap. Márpedig, ez külön szerencsés Bordeaux-nak, hiszen az egyik idegenforgalmi tábláról puskázva itt van a világon a legnagyobb összefüggő világörökségi kincsegyüttes!

Úgyhogy akkor gondoltuk, kapva kapunk az alkalmon, és kihasználjuk ezt a lehetőséget. Ezért hát szombaton fogtuk magunkat, és a Grand Théâtre felé vettük az utunkat, mert Flotól azt hallottuk, hogy meseszép kiépítése van a színháznak. Belülről is. Úgyhogy elmentünk. Amit először megfigyeltünk, hogy klasszicista, vagy neoklasszicista stílusban épült az egész, hisz' a lépcsőházban a főbejáratnál egy hatalmas oszlopos "kapu" állt, a két oldalán egészalakos női szobrokkal, fehér (vagy legalábbis világos) kőből épült az egész. Majd pedig egy szalonon keresztül vezetett az út, aminek a plafonján egy óriási ovális festmény volt, a falakon is mindenfelé portrék, aranyozott, díszített falak, ami vagy barokk, vagy rokokó. Nem vagyok művészettörténész, de ezekhez kötném. Utána pedig csalfa módon a tömeget egy szűk (ám mégis kétirányúsított folyosóra) vezették be, aminek a végén "mindössze" egy ruhatárszerű szoba volt. Majd végül bemehettünk az előadóterembe. Enyhén szólva ez is giccses volt, sőt meglehetősen kicsi is. Ahhoz képest, hogy ez a "Nagy színház", láttam már nagyobbat is... A színpad előtti műfüggönyön meg végig a bordeaux-i jelkép, a bioveszélyre hajazó szimbólum ékeskedett. És a székek is kényelmetlenek voltak. Nem volt előadás, de azért leültünk, hogy kipróbáljuk. Szóval a Grand Théâtre gyönyörű, de kicsit sok, és kicsit kicsi. A notre avis.

Hogy teljesítsük a tervezett célokat, elmentünk még a Szépművészeti múzeumba is. Persze elsőre a kertje fogott meg minket, hisz egy nagyon kellemes kis udvar volt elrendezve itt. Régen ez a Rohan palota részét képezte, de most több intézménynek ad otthont, így például a polgármesteri hivatalnak is. Az udvar közepén, egy elkerített miniatűr tavacska közepén ott állt egy hatalmas krokofej. Fura, lilás üvegből volt kirakva, ami csillámlott a napsütésben, a fogai hatalmasak voltak, szóval anatómialailag hű krokofej volt, ez engem nagyon lenyűgözött! Csodaszép hely ez a Bordeaux. A múzeum nem túl nagy, nyilván mi sem számítottunk egy Louvre-ra, főleg, hogy egy vidéki kisvárosról van szó. De mégis voltak (ha még csak egy-egy kép erejéig is) híres-neves festők képei, mint akár Delacroix, Redon, Corot, Millet, Matisse... Úgyhogy megérte végignézni a múzeumot.

Jó dolog ez a Journées européennes du Patrimoine!