Ahogy tegnap említettem, ma idejében kelni kellett, hogy beérjünk az egyetemre egy kis ügyintézésre. Hát ezt sikerült 1 óra csúszással elérni, ugyanis egyikőnk sem arról híres, hogy annyira sietne a reggeli teendőkkel, főleg nem, ha egy ötpercenként közlekedő villamoshoz van kötve. Ámde így nem mulasztottunk el gyönyörködni az ébredő franciákban, abban, ahogy a gyerekek kis iskolatáskákkal közlekednek, szóval igazán kellemes kis ébredésben volt részünk. Mindenki sietett a munkába.

Mi nem... :)

Egy átszállással ajtótól ajtóig kb 55 perc az út. A végén a villamos eléggé kivisz minket az Isten háta mögé, bár ezzel nincs is semmi gond, tudtam eddig is, hogy az egyetem közigazgatásilag nem tartozik Bordeaux-hoz, hanem inkább Pessac részét képezi. Viszont fura volt a villamoson, mert a sofőrina az egyik megállónál szépen bemondta, hogy így is 11 perces késésben vagyunk, úgyhogy ne tartsák fel a sort a bejáratoknál, a beszállással igyekezzenek. Vannak még ilyenek.

Az Université Michel de Montaigne Bordeaux 3 közvetlenül a villamosmegálló mellett van. A másik oldalán egy másik egyetem. A vonal húz egy határt a két intézmény közé. Nem volt túl nehéz megtalálni a nemzetközi kapcsolatok részleget, így hát ott kértünk segítséget. Rendkívül segítőkészek voltak, egyből elővették a mi kis aktánkat, és onnan konzultáltunk. Elvileg minden rendben lesz, ha sikerül megszerezni Mme Bracke aláírását. Így hát fogtuk magunkat, és felkerestük a nénit, de ő éppenséggel nem volt az irodájában. Úgyhogy nem maradt más, minthogy körbenézzünk egy kicsit az egyetemen.

És ekkor ért minket a csalódás fuvallata. Külsőleg az egyetem... hát hogy is mondjam... egy egészen szocreál, szinte lelakott épületegyüttest takar, ami életet sugároz magából, mert most is aktív mozgolódás volt, viszont mégis, a franciáknál nem egy ilyen szinte ízig-vérig magyar egyetemre számítottam, max. 3 emeletes lapos épületekkel, ami kb ugyanakkora, mint az ELTE BTK, csak épp a hangulata hiányzik... Egyelőre. Peti szerint teljesen olyan, mint a BME külsőleg és belsőleg. Hogy szervezetileg, vagy órák szempontjából milyen lesz, az kérdés. Hangulata az megvan, mert tény, hogy hangulatos, de merőben másra számítottunk mind a ketten. Ettől függetlenül nem bántuk meg, hogy ezt választottuk, mert bőven javulhat még a dolog.

Azt meg végképp nem bántuk meg, hogy nem egy kihalt egyetemi városba költöztünk be, hanem ebbe a lakásba...