Miután visszatértünk az egyetemről, leszálltunk az Hôtel de Ville megállóban. Merő véletlenségből, megjegyzem, ugyanis már sokan voltak a villamoson, és akkor gondoltuk a Gambettáig gyalog megyünk, úgyis csak egy megálló. Hát ehhez képest itt is ért minket meglepetés, ugyanis itt volt a Pey-Berland torony és a Szent András katedrális. Úgyhogy, akkor kapva kaptunk az alkalmon, és meglátogattuk mindezt.
A katedrális egyszerűen gyönyörű, egy igazi gótikus templom, le se tagadhatná, egy vérbeli remekmű. De tényleg. Sok tucat vízköpő ugrik ki a falból a lehető legkülönlegesebb formákban, támpillérek hada szúrja ki a kis műértő szemét, főleg azét, aki Cseppentő tanár úr óráján edződött. Rózsaablakok, színes üveg, égbetörő formák... Fenomenális élmény. Bár belülről kicsit visszafogottabb, és tény, hogy a külső fal egyes részei még tisztításra várnak. Ezután meglátogattuk a Pey-Berland tornyot, egyenesen fel a tetejére! Hát, szegény Peti (nem) kicsit tériszonyos, úgyhogy odafent volt egy pár kényelmetlen pillanata. Nagyon szűk és nagyon kacskaringós út vezet fel. Viszont lélegzetelállító látvány tárul a szemünk elé. Egész Bordeaux belátható onnan! Nagyon érdekes, főleg, ha már kicsit megismerted a várost, akkor mutogathatod bátran, hogy és "nézd, ott van az--- mi asszem arra lakunk...".
Ezután úgy dönöttünk, hogy adunk egy kicsit a vásárlási kényszerünknek. Ezt itt Bordeaux-ban rue Saint Catherine néven ismerik. És tényleg nagyon jó!!! Mint a Váci utca, és ahhoz hasonlóan a vége érdekes itt is. Hát, röviden csak annyit, hogy boldogan tértünk haza. :) Főleg azért, mert megtaláltuk a Mollat-t, ami egy hatalmas könyvesbolt. És mind a ketten imádjuk ezeket. Peti beszerzett pár könyvet a TDK-jához, én meg egyet se, mert egyelőre még kivárok. De tervezem egy nagyon nehéz, de annál szebb Larousse Illustré megvásárlását! Húúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúú, de jó lenne! :D
Aztán kiültünk inni valamit. Én egy cidre-et, Peti egy tequilás sört. És a hangulat ott volt. A köbön. Ez persze nem jön át a következő pár másodpercből, ám én mégis ezzel zárnám soraim:
