Tegnap volt az első óránk az egyetemen. Kicsit kaotikus itt a helyzet, mert nincs olyan rendszer, mint az ETR. És ezek miatt az embernek gyakorlatilag be kell mennie az első órára, és ott beszélni a tanárral, hogy erre az órára szeretne járni. Legalábbis az erasmusosoknak ezt tanácsolják. Úgyhogy bementünk az egyetemre, ahol találtunk is egy kis információs pultot, ahol két diáklány tényleg pazarul segített nekünk. Órákat segítettek keresni, és útba is igazítottak. Persze gyakorlatilag már volt egy tervünk, ugyanis múlt héten az irodalmi szekció vezetője készségesen átnyújtott nekünk egy órarendrengeteget, ahonnan válogathatunk bőven. Érdekesség az itteni egyetemen, hogy 12:30 és 13:30 között semmilyennemű tanítás nem létezik, ez náluk egyfajta kötelező szünet. Sőt, ha hozzátesszük, hogy az óra 10:30-kor kezdődik, és csak másfél órás (annak ellenére, hogy kettőnek van meghirdetve; bár ez otthoni egyetemeken is dívik néhol), akkor 12:00-kor már amúgy is vége az órának.

A miénk 13:30-kor kezdődött, de hát előbb bevártuk a tanár urat, hogy rögtön előtte letámadjuk a mi kis mondandónkkal. "Honnan jöttek, melyik intézményből? ... Jöjjenek." Rajtunk kívül volt még egy japán diáklány (végig mosolygott, bólogatva válaszolt, egyenes tartással és a tanár úrra összpontosítva hallgatta végig az órát), meg egy kaliforniai srác, aki szerint a texasiak nem is amerikaiak, de ez vice versa működik. Plusz egy csádi származású, de ő igazság szerint nem külföldi tanuló, hanem egyszerű bevándorló.A tanár igazán jófejnek tűnt, bár eléggé hivatalos, néhol közvetlen, de amúgy barátságos, nagytudású és kicsit demagóg is. Volt már Magyarországon, Szegeden ("Zeged") az egyetemen. A legnagyobb poén, ami nekem a legjobban tetszett a részéről az volt, hogy tépjük ketté az A4-es lapokat, és osztozzunk rajta ketten, mert védenünk kell a pingvineket. :)

Amúgy a francia diákokat nem tudom hova tenni. A tanár is arról beszélt, hogy ez tömegoktatás, megvan az érettségije, de lehet nem tud rendesen franciául a diák, a lényeg, hogy a társadalomból fakadóan minél tovább kell a gyereket bent tartani az iskolapadban, mert már nincs elég kétkezi munka, vagy úgy ámblokk munka, ugyanis a gépek sokmindenre képesek. Ami nem rossz, nem ítéli el, neki is van egy Mac-je, csak másfelé kellene akkor orientálódni. És hogy például Svájcban nincs tömegoktatás, mert ott viszonylag alacsony a felsőoktatásban részt vevők száma, és inkább specializálódnak valamilyen szakmában, minthogy tömeges, de egy picit "mihaszna" tudást szerezzenek. És akkor elgondolkodtam a saját helyzetünkön. Lehet, sőt, biztos, hogy nálunk is inkább a francia (és így a nyugati, vagyis amerikai) modell dívik, viszont még mindig erősebb az oktatás, és elvileg több tudással végzi el az iskolát a diák, mint itt. Jó, erre rácáfol, hogy egyre inkább találkozok ostoba végzősökkel, de ez inkább a lustaságukból, a nemtörődömségükből, s nem pedig az oktatás színvonalából adódik. És korántsem kell leírni az ELTE színvonalát, mint ahogy azt sokan teszik. Bár felmerül a kérdés, hogy akkor most egy egyetemes színvonalhoz mérjük, vagy pedig ahhoz, ami megadatott. Mert ha sok romlott alma közt van egy egy kevésbé romlott, akkor az jó, vagy nem szabadad beérni, csak a tényleg jó almával?

Túlságosan mély ez a téma, a blog meg kevés hozzá. Talán majd máskor, más helyen.